Jelenleg úgy tűnik, végérvényesen beköszöntött az idei tél. A növények elkezdték téli álmunkat, és nagyjából 90 napig nincs az a csörgőóra, amely felébreszthetné őket. A lomblevelek lehulltak, teljesen megszűnt a nedvkeringés és ezzel együtt a párologtatás, nincs víz és tápanyag felvétel.

Vannak azonban olyan növények, melyek nem alszanak téli álmot, csak alva járnak.

Ha a kert tervezésénél törekedtünk arra, hogy télen is legyen valami zöld látnivaló, akkor azt kétféleképpen érhettük el. Vagy zöldre festettük a kerítést, esetleg a házat, vagy ültettünk néhány örökzöld növényt.

Télen az örökzöldek életjelenségei is lecsökkennek, a nedvkeringésük lelassul, nincs hajtásnövekedés, de ha közelebb hajolunk hozzájuk, nem hallunk a mély állomra jellemző szuszogást, horkolást.

Örökzöld növényeink lehetnek fenyőfélék, tű vagy pikkely levelűek, illetve lehetnek lomblevelű örökzöldek. Ezek a növények, mivel télen is megtartják lombjukat, ebben az időszakban is igényelnek némi figyelmet.                     Prunus laurocerasus fotó flickf.com

Fontos a hó elleni védelem

Előfordul minden télen, hogy egyszerre nagyobb mennyiségű hó esik le. A hó az örökzöldek ágain megül, egyre vastagabb lesz, és elkezdi terhelni az ágakat. Ez idővel a növény deformálódásához vezethet, rosszabb esetben akár az ágakat is letörheti. Az ágak letöréséről nincs mit beszélni, hiszen az eleve nem kívánatos, nem azért növesztette oda a növény, mert nincs szüksége rá.

A széthajlás, a deformáció leginkább számunkra nem kívánatos, mivel jelentősen ronthatja a növény esztétikai értékét. Senki sem lesz boldog attól, ha egy oszlopos növekedésű borókából tavaszra terülő boróka lesz.

A deformáció kétféleképpen is megelőzhető. Egyrészt kötözéssel, még az első havazás előtt. Az ágakat kell egymáshoz rögzíteni úgy, hogy a növényt ne szorítsuk össze túlzottan, de az ágak egymást erősítve jóval nagyobb ellenállást tanúsítsanak a hó súlyából adódó nyomásnak. Az oszlopos növekedésű növényeknél, ezt spirális vonalban vezetve a kötelet egyszerűen érhetjük el.

Ha elfeledkeztünk a kötözésről, mert figyelmünket hetekre lekötötte egy új mozambiki szappanopera főhősének, a marslakókkal kapcsolatos kalandos története, úgy nem marad más, mint a hó fizikai eltávolítása a növények ágairól. Ez történhet óvatos rázással, vagy egy nem túl durva szálú seprűvel, alulról felfelé simogatva a növényt.

Van egy másik fontos, és talán sokakat meglepő feladat az örökzöld növényekkel kapcsolatban.

Előfordulhat, hogy a tél hosszú ideig csapadékmentes és az ősszel sem hullott sok eső. Ez a talaj felső rétegének, a növények gyökérzónájának kiszáradást eredményezheti. Ilyenkor beszélünk élettani szárazságról. Ez ugyan csak ritkán fordul elő, de ilyenkor, bármilyen különös is a legnagyobb hidegben is néha meg kell öntözni örökzöld növényeinket. Ez különösen igaz a dézsába ültetett növényekre, melyeknél a gyökerek számára korlátozott az élettér, így jóval kisebb térfogatú földből kell az örökzöld levelek által elpárologtatott nedvességet pótolni.

A dézsás növényeknél nagyon fontos a dézsában lévő föld átfagyás elleni védelme, mivel, ha tartósan csonttá fagy a föld, az a növény pusztulásához vezet! Erre a legegyszerűbb módszer a dézsa geotextiliával és fóliával történő körbetekerése.

Figyeljük tehát az időjárást, ha nem akarunk tavaszra kellemetlen meglepetést!